A jóga az indiai bölcselet egyik ága. A misztikus hagyomány szerint Siva (a legfőbb tudat szimbóluma) a jóga alapítója, Párvatí (a végső tudás, akarat és cselekvés, a teremtés megtestesítője) pedig az első tanítványa.
A jóga szó jelentése „egyesülés”, „egység”. Eredete a szanszkrit „judzs”, vagyis „csatlakozni”. Szellemi értelemben az egyesülés az egyén tudata, és az univerzális tudat kapcsolatára utal. Hétköznapi értelemben a jóga a test, az érzelmek és a tudat harmonikus összhangját jelenti. A testi és szellemi tevékenységek összhangját, a magasabb szintű valósággal történő egyesüléshez szükséges megteremteni. A jógán belül ez az összhang az ászana, a mudrá, a bandha, a pránájáma, és a meditációs módszerek gyakorlásával érhető el.
A jóga a személyiség külső megjelenési formáján, a fizikai testen való munkával kezdődik, majd az érzelmi és mentális síkra lép. A gyakorlatok által fejlődik a tudatosság, és ezen keresztül a létezés finomabb, nehezen megfogható területeinek megértéséhez jutunk közelebb.
A régi időkben a jóga módszereit titokban tartották, nem tárták a nyilvánosság elé. A tanító szóban adta át tanítványainak tudását. Így jelentésük és céljainak megértése világos volt. A jógik személyes tapasztalataik alapján képesek voltak irányítani a tanítványt a megfelelő ösvényen, eloszlatva a zavarodottságot, a félreértéseket, és a túlzott intellektuális elmélkedést.
Mai világunkban a jóga lényege ugyanúgy a szellemi út legmagasabb céljának elérése maradt. Gyakorlatai azonban kézzelfogható, közvetlen jótékony hatásokat fejtenek ki, a spirituális céloktól függetlenül. Alternatív terápiaként többek között olyan betegségek kezelésében is eredményes, mint a cukorbetegség, izületi gyulladás, keringési rendellenességek, emésztőrendszeri problémák, légúti megbetegedések, gerincbántalmak, stb. A jóga a testi és lelki egészség kialakításának, megőrzésének egyik eszköze az egyre feszültebb, és sokszor szélsőségekbe átcsapó mindennapjainkban. Több mint fizikai gyakorlatok végzése, azonban lényegét nem lehet csupán intellektuálisan megérteni. A rendszeres gyakorláson, és tapasztalatokon keresztül válik élővé.
A foglalkozásokon az ászana és a pránájáma gyakorlatain van a hangsúly. Célja a fizikai test, és az idegrendszer működésének helyreállítása. A helyes tartás részben a mozgásszervi problémák gyógyításának alapja. A gyakorlatok kiegészítik a személyre szabott gyógyító eljárásokat.
Az indiai bölcselet hat ága:
- Njája
- Vaisésika
- Szánkhja
- Jóga
- Purva Mimamsza
- Uttara Mimamsza (Védanta)
A klasszikus jóga nyolc módszerből épül fel (a nyolc Anga).
Külső Angák:
1. Jama
A rossz hajlamok megállításával foglalkozik.
- nem ártás (cselekvés és gondolati szinten egyaránt)
- nem lopás (pazarlás, mohóság kerülése)
- hazugság, önáltatás, és a látszatoknak szóló élet kerülése
- vágyak szabályozása
- birtoklásról, kötődésekről való lemondás
2. Nijama
Viselkedés és etika gyakorlatokkal foglalkozik. Célja az érzékek világából a zavar kiküszöbölése, a befelé figyelés lehetővé tétele. Saját magunkban lévő pozitív hajlamok felfedezése, fejlesztése.
- tisztaság (tiszta erkölcs, tiszta tudat, tiszta környezet).
- megelégedettség (kifelé irányuló törekvések felszámolása)
- aszkézis (szélsőséges helyzetekhez való alkalmazkodás)
- önvizsgálat (az érdeklődés központjába a valódi megismerés helyezése)
- „Istennek” való odaadás (együttérzés, szeretet az isteni szeretet megérzésén keresztül)
3. Ászana
A testtel foglalkozik. Ide tartozik a tartás szilárdsága, könnyedsége. A gyakorló képes legyen hosszú ideig meditálni úgy, hogy a teste közben ne okozzon zavart.
4. Pránájáma
A lélegzettel foglalkozik. Ide tartozik az életenergiák irányítása, a figyelem testtől való teljes elfordítása, a testi funkciók megnyugtatása.
5. Pratjáhára
Az érzékekkel foglalkozik. Célja a figyelem elvonása a környezetről, az érzékszervek befelé fordítása.
Belső Angák
(különleges képességekre vonatkozó Angák)
6. Dháraná
Az elmével (Manasz) foglalkozik. Ide tartozik a koncentráció, az elmének egy adott ponton való szilárd rögzítése, a figyelem összpontosítása.
7. Djhána
Az értelemmel foglalkozik. Ide tartozik a meditáció, az elmének a tárgyon való tartós időzése, ahol a tudat felszíne homogénné válik. A szemlélés aspektusából maga a szemlélés marad meg.
8. Szamádhi
Az önvalóval foglalkozik. Célja megszűntetni a különbséget a megismerő és a megismert között, helyreállítani az egységet. Ebben az állapotban történhet meg az eszmélés, a megvilágosodás.