A Tai chi szerepe a mozgásterápiában

Mozgáskészségünket, mozdulatainkat, akár csak az artikulációt és beszédet, a családban tanuljuk meg. A szüleinktől tanulunk meg úgy mozogni, ahogy a családi mintákban ez rögzült. Az izületi mozgathatóság határa anatómiailag adott, azonban a családon belüli viselkedésminták (blokkolások) következtében egy adott izület teljes mozgathatósága nincs kihasználva. Sok esetben a viselkedési minta szerinti mozgás előbb állítja meg a mozdulatot, mint ahogy azt az izületi határ lehetővé tenné. Ezáltal létrejön egyfajta mozgáskorlátozás a família mozgáskultúrájából adódóan. A szülők karakteréből, sérüléseiből adódó mozgásjelleg (egyenetlen járás, rossz tartás, egyéb hibás, sajátos mozgásminta) ugyanúgy beépül a gyermek mozgásába a tanulás, fejlődés során.

Ugyanakkor van a mozgáskorlátozottságnak egy másik oldala, ami a bántalmazásokból, sérülésekből, vagyis az átélt traumákból ered. A traumatikus emléket az izomzat, a csont és a csonthártya ugyanúgy elraktározza. Minél fiatalabb korban történik egy trauma, és minél tovább tart a fájdalom kísérő fázisa, annál inkább rögzül, és jelentkezik a mozgáskészség korlátozottságán keresztül.

A mozgásában korlátozott egyén érintett testterületein megreked az energiaáramlás, illetve a szervezetben működő energiák áramlásában, információs terében zavar keletkezik (pl. 3-4 éves kor alatti erőteljesebb fejrázás, megbökés, kisebb-nagyobb pofon, a gyermek nyaki területén blokkolja az energiaáramlást. Ennek következtében később akár kialakulhat a nyak nagyízületeinek különböző mértékű degeneratív elváltozása, illetve a felső végtagok koordinált mozgásának problémái). A fiatal szervezet a rossz mintát megtanulja, de bizonyos szintig még tud korrigálni. Később, mikor a szervezet energiája kimerül a folytonos korrigálásban, bekövetkezik a kollapszus, és a hirtelen állapotromlás.

A különböző energetikai blokkok, melyek részben a családi mozgásmintákból, részben a traumákból erednek, a folyamatos lassú, „szkennelő” jellegű mozgással oldhatóak, felülírhatóak. Az energia és a vér áramlásának fokozatos javulásával, valamint az idegrendszer kiegyensúlyozottabb működésével együtt, következményesen az ízület mozgástartománya is növekszik.

Az embernek megvan a saját magára jellemző egészséges mozgáskultúrája, ami benne energetikai egyensúlyt teremt. Az egyén holografikus információs teréből, a szervezet „memóriakártyájáról” ez az információ aktiválható tai chi alapgyakorlatokkal.