A jóga gyökerei

A jóga az indiai bölcselet egyik ága. A misztikus hagyomány szerint Siva (a legfőbb tudat szimbóluma) a jóga alapítója, Párvatí (a végső tudás, akarat és cselekvés, a teremtés megtestesítője) pedig az első tanítványa.

A jóga szó jelentése „egyesülés”, „egység”. Eredete a szanszkrit „judzs”, vagyis „csatlakozni”. Szellemi értelemben az egyesülés az egyén tudata, és az univerzális tudat kapcsolatára utal. Hétköznapi értelemben a jóga a test, az érzelmek és a tudat harmonikus összhangját jelenti. A testi és szellemi tevékenységek összhangját, a magasabb szintű valósággal történő egyesüléshez szükséges megteremteni. A jógán belül ez az összhang az ászana, a mudrá, a bandha, a pránájáma, és a meditációs módszerek gyakorlásával érhető el.

A jóga a személyiség külső megjelenési formáján, a fizikai testen való munkával kezdődik, majd az érzelmi és mentális síkra lép. A gyakorlatok által fejlődik a tudatosság, és ezen keresztül a létezés finomabb, nehezen megfogható területeinek megértéséhez jutunk közelebb.

A régi időkben a jóga módszereit titokban tartották, nem tárták a nyilvánosság elé. A tanító szóban adta át tanítványainak tudását. Így jelentésük és céljainak megértése világos volt. A jógik személyes tapasztalataik alapján képesek voltak irányítani a tanítványt a megfelelő ösvényen, eloszlatva a zavarodottságot, a félreértéseket, és a túlzott intellektuális elmélkedést.

Mai világunkban a jóga lényege ugyanúgy a szellemi út legmagasabb céljának elérése maradt. Gyakorlatai azonban kézzelfogható, közvetlen jótékony hatásokat fejtenek ki, a spirituális céloktól függetlenül. Alternatív terápiaként többek között olyan betegségek kezelésében is eredményes, mint a cukorbetegség, izületi gyulladás, keringési rendellenességek, emésztőrendszeri problémák, légúti megbetegedések, gerincbántalmak, stb. A jóga a testi és lelki egészség kialakításának, megőrzésének egyik eszköze az egyre feszültebb, és sokszor szélsőségekbe átcsapó mindennapjainkban. Több mint fizikai gyakorlatok végzése, azonban lényegét nem lehet csupán intellektuálisan megérteni. A rendszeres gyakorláson, és tapasztalatokon keresztül válik élővé.

A foglalkozásokon az ászana és a pránájáma gyakorlatain van a hangsúly. Célja a fizikai test, és az idegrendszer működésének helyreállítása. A helyes tartás részben a mozgásszervi problémák gyógyításának alapja. A gyakorlatok kiegészítik a személyre szabott gyógyító eljárásokat.

Az indiai bölcselet hat ága:

  • Njája
  • Vaisésika
  • Szánkhja
  • Jóga
  • Purva Mimamsza
  • Uttara Mimamsza (Védanta)

A klasszikus jóga nyolc módszerből épül fel (a nyolc Anga).

Külső Angák:

1. Jama

A rossz hajlamok megállításával foglalkozik.

  • nem ártás (cselekvés és gondolati szinten egyaránt)
  • nem lopás (pazarlás, mohóság kerülése)
  • hazugság, önáltatás, és a látszatoknak szóló élet kerülése
  • vágyak szabályozása
  • birtoklásról, kötődésekről való lemondás

2. Nijama

Viselkedés és etika gyakorlatokkal foglalkozik. Célja az érzékek világából a zavar kiküszöbölése, a befelé figyelés lehetővé tétele. Saját magunkban lévő pozitív hajlamok felfedezése, fejlesztése.

  • tisztaság (tiszta erkölcs, tiszta tudat, tiszta környezet).
  • megelégedettség (kifelé irányuló törekvések felszámolása)
  • aszkézis (szélsőséges helyzetekhez való alkalmazkodás)
  • önvizsgálat (az érdeklődés központjába a valódi megismerés helyezése)
  • „Istennek” való odaadás (együttérzés, szeretet az isteni szeretet megérzésén keresztül)

3. Ászana

A testtel foglalkozik. Ide tartozik a tartás szilárdsága, könnyedsége. A gyakorló képes legyen hosszú ideig meditálni úgy, hogy a teste közben ne okozzon zavart.

4. Pránájáma

A lélegzettel foglalkozik. Ide tartozik az életenergiák irányítása, a figyelem testtől való teljes elfordítása, a testi funkciók megnyugtatása.

5. Pratjáhára

Az érzékekkel foglalkozik. Célja a figyelem elvonása a környezetről, az érzékszervek befelé fordítása.

Belső Angák

(különleges képességekre vonatkozó Angák)

6. Dháraná

Az elmével (Manasz) foglalkozik. Ide tartozik a koncentráció, az elmének egy adott ponton való szilárd rögzítése, a figyelem összpontosítása.

7. Djhána

Az értelemmel foglalkozik. Ide tartozik a meditáció, az elmének a tárgyon való tartós időzése, ahol a tudat felszíne homogénné válik. A szemlélés aspektusából maga a szemlélés marad meg.

8. Szamádhi

Az önvalóval foglalkozik. Célja megszűntetni a különbséget a megismerő és a megismert között, helyreállítani az egységet. Ebben az állapotban történhet meg az eszmélés, a megvilágosodás.